2012. május 20., vasárnap

Megszületett

Egyik reggel arra ébredtem, hogy megjelent előttem a laikus hozzászólók szelleme és hívogató szavai megtérítették tékozló lelkemet. Felvettem legszebb ünneplőmet, s ambróziát szemezgetve leültem megírni legújabb kritikai szerzeményemet.
Hogy miért éppen a csillag születik és miért éppen most, az 5. élőshow elmúltával? 1.) A Megasztárt nem vagyok hajlandó szent szavaimmal méltatni 2.) Tudom ez most megdöbbentő lesz, de egyetemi teendőim miatt nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy egy tehetségkutatóról írjak hosszú sorokat. (Valójában még most sem feltétlenül erre kéne pazarolnom drága percimet.) 3.) Mindez igazából lényegtelen, nézzük mit is gondol egy idegesítően tudálékos (tisztában vagyok az értékeimmel), „aki nem ért hozzá, az kritizálja” személyiség a tegnapi Csillag Születik fellépőiről.


Meglepően jó produkciókkal találkozhattunk ebben a szériában (tisztelet a kivételnek), ez volt az első kellemes meglepetés, amivel szembesülnöm kellett. Igen, a megfogalmazás arra enged következtetni, hogy volt más szívmelengető történés is, amelyre érdemes pár szót fecsérelni: ez nem más, mint a zsűri kiléte. Bár még mindig nem sikerült megtéríteni a műsor készítőit, fejlődést vélek felfedezni, lévén képesek voltak felvállalni Puzsér Róbertet és legnagyobb meglepetésemre nem taposták szét az előtérben lelkének minden egyes őszinte darabkáját.
 Most pedig vessünk egy nagyobb pillantást a fellépőkre:
 Szirota Jennifer
Gyanús nekem ez a lány. Kitartóan próbálkozik, hű maradva az RTL-hez (érti, aki érti), fejlődést mégsem vélek felfedezni nála. Érzékeny füleim nem képesek befogadni azt az ízléstelen ordítást, amit a magasabb hangokkal való hősies küzdelme során folytat. Szerencséje, hogy a Csillag Születik zsűrijének már hiányzott egy kevésbé tehetségtelen énekes, s a közönség szimpátiáját mindig elnyerik az olyan személyek, akiket korábban már láthattak a televízióban könnyeket hullatni egy kiesés után (lásd: Muri Enikő). Én tartom magam ahhoz a teóriámhoz, hogy ez a tehetségkutató nem az átlagosan jó énekesek gyűjtőhelye, hanem a különleges, egyéni produkcióké. Ehhez mérten Jennifernek már tágasabb lenne kint, ha épp egy kis Back in blackhez támadna kedvem, akkor fogom magam és AC/DC-t hallgatok. Szóval, amit tanácsolnék: hagyja el a fülsértő ordítást, korrigálja azt a töménytelen hamis hangot, amelyek a dalok élvezhetőségét a béka segge alá deportálják és a legfontosabb: írjon, rosszabb esetben írasson magának egy saját dalt, vagy próbáljon a képességeihez mérten olyan zeneszámot választani, ami kevésbé elcsépelt, mint egy Summertime. Az én pontszámom: 5.
Mészáros János Elek
A nyugodtság szigete, a jóságos Kukorica János. Olyan értékeket képvisel, amit képtelen lennék száműzni a Csillag Születik színpadáról. (Győzelmét ennek ellenére megdöbbentőnek tartanám.) Elcsépelt hasonlattal élnék: hangja olyan, mintha angyalok kórusa zengne. Dalválasztásai, személye nem a fiatalabb szavazóközönség szimpátiájának elnyeréséért szólnak, így a szomszéd Etelka néni telefonszámlája lesz meglepően magas. Döntő előtti kiesése már csak ezért is ideális lenne, a nyugdíjasok pénztárcáját kímélvén. Az én pontszámom: 6.
Plazma
Szegény srác, azt kívánom, bárcsak okosabb lenne. Meglátszana mind a dalszövegein, mind a hirtelen jött népszerűség kezelésén. Vannak lehetőségekkel teli, kiváló dalszövegei, mégis úgy érzem, hogy belesétál a média hívogató csapdájába és bugyinedvesítő tinibálványként fogja végezni. Tegnap esti kiesése is csak ezt fogja elősegíteni. Az én pontszámom: 5.
Quantum XXL
Nagy eséllyel szól belőlem táncos múltam, mikor azt mondom, hogy a győzelmi potenciál ebben a csapatban van meg leginkább. Egyedi, mégis közönségcsalogató produkciók egy profikból álló „együttes” tolmácsolásában. A közhelyek itt megint felütik fejüket, mikor azt mondom népszerűségük mégis meglepő, lévén nem egy izmos felsőtestükkel figyelmet felkeltő, szépfiúkból álló csapatot láthatunk. (Itt példának hiba lenne nem felhozni a Bad Boyz nevezetű formációt, akik bár tehetségesek, mégsem tánctudásukkal nyerték el a közönség szimpátiáját.) Örülök, hogy visszatértek a több tánc, kevesebb bohóckodás kompozícióhoz. Az én pontszámom: 9.
Juhász Marci
Ritka pillanat az, amikor képes vagyok eltekinteni az esetleges fals hangoktól, Marci esetében mégis megtörtént ez a fanfár-teljes pillanat. Népdalfeldolgozások, saját szerzemények, István, a király, minden, mi szívemnek és ízlésemnek kedves. (Bár utóbbi egy elhibázott lépés volt, legalábbis a többi produkciója tekintetében.) Egy másik fontos jelenség is felüti a fejét: tisztaság és eredetiség. Átformálhatatlan, a popszakma-kompatibilisség is hiányzik. Pontszámot illetően hezitáltam kicsit, mégis saját szerzeménye alapján azt kell, hogy mondjam: 10.
Nyitóképnek legyen elég ennyi. Továbbá várom privát leveleiteket, amennyiben online gerincműtétre avagy pszichológiai tanácsadásra lenne szükségetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése